IN MEMORIAM TUZA FERENC

IN MEMORIAM

TUZA FERENC

Nekrológot írni Tuza Feriről? Hogyan? Lehetséges ez?

Nem, szabályosat bizonyára nem lehet, hiszem Ő nem emlék, hanem a létező valóság, vagy mégsem? Létező valóság, hiszen a munkáival nap, mint nap találkozik mindenki, akkor is, ha fogalma sincs róla.

Kétségek gyötörnek, amikor e sorokat írom.

A száraz adatok itt nem túl sokat mondanak. Tudjuk, hogy egy kis baranyai faluból Baksáról indult el, ahová született 1952. június 7.-én. Tudjuk, hogy Pécsett végzett a főiskolán 1973.-ban, majd később világítástechnikai szakmérnöki végzettséget szerzett a „Kandó”-n és amikor fordult a világ és váltott (nem teljesen önszántából), minden képesítést megszerzett, hogy a „Műszaki ellenőr”-i munkáját a legmagasabb szinten tudja gyakorolni.

Kétségek gyötörnek, hiszen itt ül velem szemben, arcán azzal a mindenkori huncut fél mosollyal és beszélgetünk, egyeztetünk, vitatkozunk és megállapodunk. Készülhet a jegyzőkönyv, de ez már nem lehet „Jegyzőkönyv” csak egy szimpla „Emlékeztető” hiszen csak én írom alá.

Persze ez már csak egy kósza látomás, egy, talán nem tovatűnő emlék.

Közelebbről én 1978.-ban ismertem meg, amikor a VÁÉV-től „átigazolt” az akkor éppen Észak-dunántúli Tervező Vállalat Veszprémi Irodájaként regnáló és 1991-ig közös munkahelyünkként szolgáló tervező irodába. De ne ugorjuk át a VÁÉV-nél töltött öt éve sem, hiszen szakmabeli kollégáim közül ő volt az egyetlen, aki kipróbálta az akkori, még messze nem a legkorszerűbb villanyszerelési technikákat, így az ott leszűrt tapasztalatait hasznosítani tudta a tervezési munkáiban is.

A nálunk töltött 13 évben megbízható, alapos, pontos, a részleteket is kitűnően értő munkatárs volt. Sok – sok megvalósult projekt őrzi emlékét. Csak a legfontosabbakat említem. Közösen terveztük a 80-as évek nagy veszprémi beruházását, a Vár rekonstrukcióját. Feri nem a látványos feladatot kapta, de rettentő fontos volt a vári épületek villamosenergia-ellátásának biztosítása. Azok a kisfeszültségű hálózatok, amelyeket ő tervezett, azóta, immár 30 éve zavartalanul, hibátlanul működnek ma is.

De komoly feladatot kapott akkor is, amikor a Belváros egy részét ellátó 10 kV-os hálózatot vagy a Mester u. és környékének (akkor még újdonságnak számító) nátrium-gőzlámpás közvilágítását kellett megterveznie.

Részt vett a Kossuth u. – Szabadság tér – Rákóczi F. u. – Óváros tér épület-együttes rekonstrukciójában, ahol több épület belső villamos hálózatának volt a tervezője.

Amikor távozott az irodától őszintén sajnáltam elválásunkat, és örültem, hogy újra tudta építeni magát, képes volt arra, amire nem mindenki, újrakezdeni, belevágni olyan feladatokba, amelyek még addig idegenül hatottak.

Ettől kezdve, kis túlzással, az asztal két oldalára kerültünk, hiszen szigorú tekintettel észrevételezte az általunk készített terveket. A barátság azonban megmaradt. Sok nagyberuházáson dolgoztunk együtt, olyanon, mint a veszprémi kórház rekonstrukciója, vagy új (itt és most nem nevesített) ipari létesítmények telepítése.

Ha túltekintünk a szakmai tudásán, hozzá kell tenni, hogy a nehézségek leküzdésében, a munkahelyi stressz leküzdésében óriási többlet energiát biztosított számára a stabil családi háttere. A felesége, a szeretett Csiri, akinek a 10 évvel ezelőtti haláláig (ami akkor láthatóan kissé megtörte, megviselte) és a gyerekei biztos menedéket nyújtottak számára.

Amiben most hiányérzetem van és lehet ezt akár más a kelleténél korábban eltávozott kollégák esetére is vonatkoztatni, hogy semmilyen kitüntető elismerést nem kapott élete során a több mint 40 éves mérnöki tevékenységéért. Megérdemelte volna, igen, miért nem jutott ez korábban eszünkbe?

Most, hogy írom ezt a nekrológot, talán még nem késő, hogy ne ismétlődhessen ez meg a későbbiekben.

Azért is fontos lenne, hiszen aktív tagja volt a Magyar Mérnöki Kamarának, évek óta dolgozott eredményesen a Minősítő Bizottságban. Részt vett a Magyar Elektrotechnikai Egyesület munkájában is.

Kevés most azt mondani, hogy elvesztettünk egy Kollégát, életünk egy darabja tűnt el.

Kérlek Benneteket, Kedves Kollégák ne felejtsétek el Tuza Ferit!

                                                                                                                                                                                                                                                       Szurmai Zoltán

                                                                       Gyász